A bevásárlás fokmérői: ár, apró betű, százalékok

Napjainkban már szinte rendszeresnek számítanak az élelmiszerbotrányok, akár illegális húsüzemről, akár melaminnal szennyezett tejporról, akár gombatoxinos paprikáról vagy a rettegett dioxinról beszélünk. De ezek csak azok az esetek, amelyek a hírekbe is bekerülnek, mi a helyzet azonban a génkezelt élelmiszerekkel, a kikerülhetetlen adalékanyagokkal és a lelkiismeretünkre káros, állatkínzásból származó termékekkel?

Többnyire csak kapkodjuk a fejünket az újabb és újabb élelmiszerbotrányok hallatán, és valószínűleg sokszor átsuhan az agyunkon, hogy mi ebből köszönjük, de nem kérünk, inkább vesszük a méregdrága biót, leszokunk a húsról, a tejtermékekről, kiiktatjuk az életünkből a génkezelt növényeket is, semmi olyat nem veszünk, amiben mesterséges adalékok vannak, a vége pedig az, hogy a rutinbevásárlás lelket és pénztárcát fölemésztő rémálommá kezd válni.

A szomorú tény az, hogy a legtöbb esetben egyszerűen meg vagyunk vezetve, mert például ki a fene gondolná, hogy egy sajtnak kinéző, sajtként csomagolt és a sajtos pult körül ólálkodó sajtszerű anyag életében nem látott még soha tehenet/kecskét. Ezeket a kétes eredetű termékeket növényi zsírból állítják elő, az ízük pedig még csak nem is hasonlít az eredeti sajtokéhoz. Jogosan kérdezhetnénk, hogy hol vannak ilyenkor a fogyasztóvédők, ők viszont erre azt mondják, hogy csak akkor büntethetnek, ha a fogyasztó szándékos félrevezetésének ténye áll fönt. Nagyon oda kell tehát figyelni, hogy mit rakunk be a kosarunkba, ezeknek a termékeknek általános jellemzője, hogy a legolcsóbb sajtoknál is kevesebbe kerülnek, gazdasági válság idején pedig pont az olcsóság az egyik legvonzóbb tulajdonságuk.

A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség csak a veszélyes élelmiszereket likvidálhatja azonnal a polcokról, a rossz minőségű vagy szabálytalanul kezelt termékekért bírság jár és figyelmeztetés, de ennek híre a legritkább esetben jut el hozzánk, fogyasztókhoz. Az első, amit tehetünk a saját érdekünkben, hogy mindig elolvassuk a termékcímkéket! Na persze kinek van arra ideje, hogy az egész napi munka után órákat töltsön a közértben a miniatűr leírásokat tanulmányozva, mert a gyártók egyáltalán nem könnyítik meg a dolgunkat. Ilyen esetekben viszont kérdezni is lehet, a boltban dolgozó alkalmazottaknak pedig elvileg segíteniük kéne, és elvileg tudniuk kéne, hogy mit árulnak. Elvileg persze.

Egy kisebb boltban és egy hipermarketben tett tesztvásárlásunk során viszont az derült ki, hogy az eladók nem igazán vannak képben, mondhatni egyáltalán nem. Sem azt nem tudták megmondani, hogy hány százalék húst tartalmaz az általuk forgalmazott virsli, sem azt, hogy a gyümölcsök honnan kerültek a pultra. Ezek viszont alapdolgok lennének, csak zárójelben jegyeznénk meg, hogy az olcsó, húsipari zúzalékból készült és műanyag burokba gyömöszölt termékek - virsli, krinolin, párizsi - legtöbbjének hústartalma alig éri el az 50-60 százalékot, vagyis csak a fele hús. A többi vajon mi? Leginkább víz, mócsingtermék, szalonna, szójafehérje, emulgeálószer, ízfokozók, színezékek…

Fontos tudni, hogy a nem megfelelő vásárlói tájékoztatás igen komoly jogi következményeket vonhat maga után. Ha valamilyen termékkel kapcsolatban kifogásunk van, akkor forduljunk az eladóhoz, neki kötelessége foglalkozni a panaszunkkal, "Vásárlók könyvét" adni - ez tulajdonképpen a megboldogult panaszkönyv -, és ha szükséges, jegyzőkönyvet felvenni. "Ha a fogyasztói reklamációval egyáltalán nem foglalkozik a kereskedő, az a fogyasztóvédelmi hatóság által szankcionálható jogsértés" - tudtuk meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől. Jogaink tehát vannak, csak élni is kell tudni velük.

Mindenki tudja, hogy az élelmiszerekhez adalékanyagokat tesznek - ezek azok a bizonyos E-k -, egyrészt az íz fokozása, tartósítása, másrészt a termékek állagának javítása és az élvezeti érték növelése a feladatuk. Általában minimális mennyiségeket alkalmaznak belőlük, de jó tudni, hogy van, amelyikből az is sok, hiszen közülük nem kevés okoz allergiát, vagy tesz hajlamossá a rákra. Tóth Judit dietetikus kérdésünkre elmondta, hogy felmérések igazolják azt a tényt, miszerint az élelmiszer-ipari adalékanyagok által kiváltott allergiás betegségekben szenvedők száma az elmúlt években egyre csak nőtt. Az ok pedig egyértelműen a megváltozott táplálkozási szokásokban keresendő: a boltok polcait elöntik a félkész ételek, a levesporok, a chipsek, a tartós élelmiszerek és instant italok, ezek fogyasztása az utóbbi időben jelentős túlsúlyba került. Az adalékanyagok által okozott leggyakoribb tünetek a bőrkiütések, viszketés, duzzanatok, gombócérzés a torokban, fulladásos tünetek. A dietetikus szerint külön probléma, hogy sokan nem is veszik komolyan az adalékanyagokra mutatott túlérzékenységet, még akkor sem, amikor kiderül a tünetek mögött álló bűnös E kiléte.

A boltlátogatásaink során a vásárlóktól is megkérdeztük, mennyire tartják fontosnak elolvasni az általuk választott termékek adatait. Meglepő módon a többség úgy nyilatkozott, hogy mindig elolvassa a címkéket, további faggatózásunkra azonban kiderült, hogy általában ez a metódus csupán a lejárati idő ellenőrzésében merül ki. A többit egyszerűen figyelmen kívül hagyják, mert kevés az idő rá, és mert sok esetben valóban olvashatatlanul aprók a betűk. Volt, aki egyenesen úgy nyilatkozott, hogy jobb is, ha nem tud róla, hogy miket pakolnak bele a megvásárolt élelmiszerekbe, a legtöbben azonban azt mesélték, hogy vennék ők a biót meg az egészségeset, de nem tudják megfizetni. "Nekem legfontosabb az ár, persze a minőség sem mindegy, általában az arany középutat választom, nem a legolcsóbbat, de nem is a legdrágábbat veszem. Most mindenkinek nagyon nehéz, de igyekszem nem az élelmiszereken spórolni, a gyerekeim amúgy is nagy ínyencek, szóval nem is ennének meg bármit. A címkéket viszont mindig elolvasom, ha nem tudom kibogarászni, akkor inkább nem veszem meg az adott árut" - válaszolta Zsuzsa, 38 éves kétgyerekes anyuka arra a kérdésünkre, hogy mi szerint dönt a vásárlásnál.

És ha már szóba kerültek a biotermékek, akkor arra is érdemes kitérni, hogy menyire bio az a bio, és egyáltalán mit takar ez a három betű. Bioélelmiszerek esetében olyan termékekről van szó, amelyek szintetikus műtrágyák, növényvédő és rovarirtó szerek, hormonok, növekedési szabályzók és takarmánykiegészítők alkalmazásától mentes környezetben jöttek létre. Nem tartalmaznak vegyszer- és gyógyszermaradványokat, illetve mesterséges adalékanyagokat (aromaanyagokat, édesítőszereket, szintetikus tartósítószereket, színezékeket, savanyítókat, állományjavítókat). Jó tudni, hogy a biogazdaságok az állatokat az állatjóléti szabályok figyelembevételével tartják, vagyis úgy, hogy jól érezzék magukat, nem tömik és nem kínozzák őket. Ezek a termékek természetes módon, a környezeti ártalmak elkerülésével készültek, vagyis az ellenőrzött ökológiai gazdálkodás szabályainak megfelelően, ennek pedig szerepelnie kell a csomagolásukon (azaz az "Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból" feliratnak), valamint az ellenőrző szervezet nevének - ez idehaza lehet a Biokontroll Hungária Kht. (jelölésben: HU-ÖKO-01) vagy a Hungária Öko Garancia (HU-ÖKO-O2).

Szomorú, de ez esetben is sokszor az orrunknál fogva vezetnek minket, mert csupán a bio- vagy öko- előtag semmit sem ér, ha nincs rajta az ellenőrző plecsni. Ahogyan a "natúr", "reform", "környezetkímélő", "természetes", "egészséges" és "károsanyag-mentes" jelzők sem egyeznek a bióval. A kiskapuk száma nem csekély, a forgalmazók pedig a megtévesztés nagymesterei. Ezek a termékek viszont jóval többe kerülnek, mint génkezelt, adalékanyagos és növényvédő szeres társaik. Mi akkor a megoldás?

A szakértők azt javasolják, hogy érdemes hazai termékeket vásárolni. Egyrészt ezek friss termékek, hiszen nem kell több ezer kilométert zötykölődniük egy kamionban, nem génkezeltek, azt ugyanis külföldről kapjuk - ez leginkább a szójatermékekre és kukoricára vonatkozik -, és megvásárlásukkal a hazai ipart is támogatjuk, és ez a minőségnek is jót tesz. A "Kiváló Magyar Élelmiszer" jelzést például csak szigorú minőségellenőrzésen átesett termék kaphatja meg, ha ilyet vásárolunk, biztosak lehetünk benne, hogy nem kétes eredetű "műanyag" kerül az asztalunkra.

A gyümölcsöknél és zöldségeknél szintén a hazai idénytermékek fogyasztása javasolt, az a banán vagy narancs, amelyik hajókon érkezik hozzánk a messzi távolból ugyanis még bőven éretlen volt, mikor leszedték. Így tápanyag- és vitamintartalma is jócskán elmarad a kívánatostól, szép színét pedig a szállítás alatti mesterséges érlelésnél éri el. Ezt a gyakorlatban többnyire az etiléngáz (C2H4) idézi elő, amely minden növény növekedési folyamatában fontos szerepet játszik: elősegíti az érési folyamatokat, a telt íz és szín kialakulását. És akkor arról már nem is beszélünk, hogy esetleg gyermekmunkások szüretelték az ominózus gyümölcsöt. Érdemes még keresni a "Fair Trade" feliratot is a termékek csomagolásán, ez ugyanis a méltányos kereskedelem védjegye. Azt jelenti, hogy a hátrányos helyzetű, főként harmadik világbeli termelőknek jobb kereskedelmi feltételeket biztosítanak, azaz nem zsákmányolják ki őket.

Forrás: noilapozo.hu

Pótolja az élelmiszerekből hiányzó vitaminokat, ásványi anyagokat!

A termék részletes ismertetőjének megtekintéséhez kattintson a képre, vagy erre a szövegre!