Felejtsük el a kenyeret, van jobb is!

A ghánaiak minden ételhez többféle mártást készítenek, a magyarok mindenhez kenyeret esznek. Mondani sem kell, utóbbi a rosszabb szokás. Minden esetben persze nem kell, sőt vétek is száműzni a kenyeret az étrendünkből, de sokszor érdemes elhagyni vagy mással pótolni.

A cikk szerzője éppen evésről (mi másról?) beszélgetett egy "nagyon kozmopolita" (svájci-szlovák, Londonban élő és ghánai férjjel rendelkező) barátnőjével, aki elmesélte, hogy a ghánaiak minden ételhez többféle mártást készítenek, így aztán a férje otthonról hozott szokás szerint mindenhez valami kis szószt reklamál, legyen az bolognai spagetti vagy sajtfondü. Ezen jót derültünk, aztán megjegyezte, hogy ez olyan, mint a kenyér a magyaroknál. És tényleg: nekünk talán fel sem tűnik, mások viszont jogosan furcsállják, hogy mindenhez kenyeret eszünk - sokan még akár a krumplis tésztához is.

Menő, nem menő

Az okok valószínűleg sokrétűek: egyrészt régen, amikor többen végeztek fizikai munkát, nagyobb volt az emberek energiaszükséglete is, így aztán minden fogást igyekeztek kenyérrel gazdagabbá tenni. Ehhez jönnek hozzá az olyan, gyerekkorból hozott beidegződések, miszerint minden étkezéskor kell enni valami szénhidrátot is: bizonyára sokakra szóltak rá a szülei, hogy ne magában, hanem kenyérrel egye a sajtot, kolbászt stb., mert elrontja a gyomrát. A salátára még mindig inkább kiegészítőként, savanyúságként tekintünk, nem pedig köretként, ami csakis valamilyen szénhidrátféle lehet. Sokaknak a még feltéttel sem teljes egy nagy karéj kenyér nélkül, a reggeli meg egyenesen elképzelhetetlen úgy, hogy ne tartalmazna valamilyen pékárut.

Az újabb keletű táplálkozási trendek, pl. az elválasztó típusú diéták (amelyek a súlycsökkenésen túl egy életre egészségesebb étrendet ígérnek) viszont a fent említett szokások szöges ellentétét hirdetik. Noha táplálkozás ügyekben annyi a teória, mint égen a csillag, és minden szokásunkra találhatunk valamilyen "tudományos" alapokon nyugvó érvet, annyit azért könnyű elismerni, hogy a túlzott kenyérfogyasztást nem árt visszafogni ideális testsúlyunk megtartása végett. Elismerve természetesen, hogy vannak olyan fogások, melyek bizony nem az igaziak kenyér nélkül, megnézzük tehát, hol lehet vagy érdemes elhagyni a kenyeret. Írásunkat inkább gondolatébresztőnek szánjuk, hiszen már az is sokat számít, ha egy kicsit is tudatosabban vesszük magunkhoz a táplálékot.

Napszakonként szabadulunk meg tőle

Kezdjük a reggelinél: számtalan olyan harapnivalót készíthetünk, amelyhez nem kell kitenni az asztalra a kenyereskosarat. Tojásételekhez, így az omletthez például egyáltalán nem muszáj kenyeret enni. Először talán furcsa, de ha pl. jól meg van pakolva az omlettünk töltelékkel (friss zöldségek, sajt, sonka stb.) nem is vesszük észre a hiányát. Ugyanez vonatkozik a rántottára, tükörtojásra is. Próbáljuk ki kenyér helyett friss zöldségekkel, pl. csíkokra vágott kaliforniai paprikával, paradicsommal. A különböző kásák (pl. zabpehely) vagy müzlik ugyancsak eleve laktatóak, nem hiányzik melléjük a pékáru.

A boltban kapható müzlik nem mindig finomak, a legjobb falatokat (mandula, mogyoró) pedig mindig kispórolják belőlük a mazsola javára, úgyhogy ha igazán jót akarunk, készítsük magunk, a zabpehelyhez olyan magvakat és szárított gyümölcsöket keverve, amilyenhez kedvünk van. A legfinomabb, ha előző nap keverjük össze tejjel vagy krémes joghurttal, és reggel még friss gyümölcsöket (reszelt alma, málna, áfonya stb.) és egy pár csepp mézet szórunk rá. Nyáron egyébként is használjuk ki a szezont, együnk annyi friss gyümölcsöt, amennyi csak belénk fér, például reggelire gyümölcssalátát. Ha ennél kicsit tartalmasabbra vágyunk, készítsünk krémes smoothie-t fagyasztott banán, friss piros gyümölcs, joghurt, méz és egy pici zabpehely összeturmixolt keverékéből.

Ebédnél, vacsoránál a levesünk mellé (húsleves, zöldséglevesek, krémlevesek stb.) igazán felesleges a kenyér, pláne ha második fogás is követi, ami pedig a legtöbb esetben eleve tartalmaz valamilyen szénhidrátot a köret formájában. Vannak persze bizonyos egytálételek, tipikusan levesek vagy ízes szaftos ételek amiket vétek egy karéj friss fehér kenyér nélkül fogyasztani - ilyen a halászlé, a lecsó, nem tartoznak viszont ide a krumplis, rizses és tésztaételek a spagettitől a hortobágyi palacsintáig. Főételnek szánt salátáinkat ízlés szerint főtt tojással vagy sajttal, tofuval, avokádóval, grillezett csirkemellel, konzerv tonhallal tehetjük laktatóbbá, a sajtokat pedig együk kenyér helyett gyümölcsökkel. Klasszikus párosításnak számít pl. a camembert vagy brie szőlővel, a kéksajt körtével, a keménysajt almával, a feta görögdinnyével. Hasonló a helyzet egyes felvágottakkal: a pármai stílusú sonka remek sárgadinnyével, őszibarackkal.

Végezetül: a szendvicset igazán nehéz elképzelni kenyér nélkül, de két vaskos szelet kenyér vagy silány zsemle helyett vékony mexikói tortillalapokba (a legtöbb élelmiszerboltban megtalálható) is csavarhatjuk a szendvicsbevalót. Arról nem is beszélve, hogy általában a gyerekek is sokkal szívesebben eszik ezt a palacsintára emlékeztető verziót, még akkor is, ha telepakoltuk friss zöldségekkel.

Forrás: noilapozo.hu