Legalább öt évvel hosszabbítja meg az életet a kocogás

Kardiológusok szerint a rendszeres kocogás a férfiak esetében hat, a nők esetében pedig öt évvel hosszabbítja meg a várható élettartamot. Már heti egyetlen óra is elég ahhoz, hogy kiváltsa meglepő egészségügyi előnyeit, derült ki abból a kutatásból, amelyben kétezer dán kocogót hasonlítottak össze olyan emberekkel, akik kevesebbet sportolnak. Ráadásul azt is kimutatták, hogy a kényelmes kocogás az élet meghosszabbítása tekintetében jobb, mint a gyorsabb futás.

Az Európai Kardiológus Társaság dublini konferenciáján közzétett kutatásból az derült ki, hogy azok a heti 60 perc és két és fél óra közötti időtartamot kocogó férfiak, akik lassú vagy átlagos tempóban futnak, átlagosan 6,2 évvel tovább élhetnek, mint a nem sportoló emberek. A női kocogók esetében az előny némileg kisebb, de még ez is figyelem reméltó 5,6 év.

Peter Schnohr kardiológus így nyilatkozott az eredményekről: "Biztonsággal kijelenthetjük, hogy a rendszeres kocogás megnöveli az élettartamot. A jó hír ráadásul az, hogy az előnyök élvezéséhez nem is kell túl gyakran kocogni."

Dr. Schnohr, a koppenhágai Bispebjerg Egyetemi Kórház kutatója elmondta, hogy a halálozás aránya a mérsékelt intenzitású kocogást végzők körében alacsonyabbnak mutatkozott, mint az egyáltalán nem kocogókban, illetve a testmozgás szélsőséges szintjét végzőkben. "A cél az, hogy egy kicsit lihegjünk, de ne fulladjunk ki túlságosan" – mondta Schnohr.

A kutató tavaly hasonló kutatás eredményeit tette közzé, amely a kerékpáros munkábajárás hatását vizsgálta a szív-érrendszeri egészségre. Ezek egy kissé eltértek a mostani eredményektől, mert kiderült, hogy azok esetében volt a legnagyobb a hosszabb élettartam valószínűsége, akik a legkeményebben tekertek. Az eltérést valószínűleg az magyarázza, hogy az átlagos kocogás nagyobb erőkifejtést igényel, mint az átlagos kerékpározás.

Ez a cikk nem a mi írásunk, a natursziget.com oldalról vettük át.

A Jó Közérzet Webáruház®
Szerkesztőjének kiegészítése:

Kedves Olvasóm!

Ha figyelembe vesszük a magyarországi népességi statisztikákat, akkor sokakban felmerülhet, rendben van hogy jó lenne futni, de hogyan, mikor, és egyáltalán hogyan tudnék én futni...

Egy 2010-es, az OECD országokban (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet tagállamai) végzett felmérésben Magyarország a testsúly vizsgálat szerint a mezőny hátsó részéhez tartozik. Míg a listát vezető országokban a férfiak 20% a nők 18% tekinthető elhízottnak, és a vizsgált országok átlaga 16 és 17 százalék, addíg magyarországon a férfiak 58 százaléka, a hölgyek pedíg 48 százalékban túlsúlyosak.

A jelentés kimutatja: Magyarországon a túlsúly a férfiak körében általánosnak mondható. Ugyanakkor a nők között az alacsonyabb iskolai végzettségűek esetében kétszer nagyobb az elhízás valószínűsége, mint a magasabb végzettségűeknél. A Közép-Európai régióból egyedül Lengyelország szerepel jobban hazánknál az elhízás tekintetében. A túlsúlyosak aránya Japánban, és Korában a legalacsonyabb, míg a legtöbb elhízott lakos Mexikóban, és az Egyesült Államokban él.

Ha részletesebben megnézzük a magyarországi adatokat, kiderül, hogy a 65 év feletti lakosságnál ez az arány 70-80%. Ennek okai keresendők a táplálkozásban és az alacsony fizikai aktivitásban.Mivel a fenti cikk alapvetően mozgásról szól, most ne menjünk bele a táplálkozási szokásainkba, vagy abba hogy az agyonfeldolgozott táplálékok mindenféle nemkívánatos alkotóelemet tartalmaznak, és nem utolsó sorban nagyon sok élelmiszer tartalmaz károsan sok cukrot, glükózt, fruktózt, kukoricaszirupot... Igaz, hogy az anyagcserezavarok és azon belül például a cukorbetegség már riasztó arányát érinti a lakosságnak, mégis maradjunk most a testmozgás, sportolás területén, vagy méginkább annak a hiányánál.

Egyes statisztikák szerint, a magyarországon élő felnőttek 53%-a nem sportol. Persze teljesen érthető, túlhajszoltak, túlterheltek vagyunk, időhiányban szenvedünk. Teljesen jogos, bár egyre nehezebb, próbálunk egyről a kettőre jutni. Azonban figyelembe kellene vennünk azt is, hogy miközben szinte mindent egy lapra teszünk fel, és hajszoljuk a boldogulásunkat, pont attól fosztjuk meg magunkat az életmódunkkal, hogy mire mindezt megszerezzük, elmúlik a fiatalságunk, egészségünk - így aztán kérdés hogy egyáltalán tudjuk-e majd értékelni a megszerzett javakat, életkörülményeket.

A mozgáshiány, túltáplálás és a túlsúlyosodás egy ördögi kör. Minél mozgáshiányosabb az életmódunk, annál inkább túlsúlyossá válhatunk. Nem csak a kevés kalória égetés miatt, de a mozgáshiányból kifolyólag az anyagcserénk is lelassulhat. És minnél túlsúlyosabbak vagyunk, annál kevésbé vagyunk képesek mozogni, és mivel az anyagcserénk is lelassul, többet leszünk éhesek is, mert a szükségletünk attól még magas lesz. És ez igy megy tovább, ez egy lefelé húzó spirál.

Tudom, hogy amiről beszélek, az már "lerágott csont" ráadásul mi van akkor ha már eső után köpönyeg a cikk olvasása - azaz már túlsúlyosak vagyunk?

Választhatunk a fizikai állapotunknak, általános állóképességünknek megfelelő testmozgási formát. Már egy kiadós séta nagyon hasznos, jó hatással van a vérkeringésünkre. Aki irodai vagy ülőmunkát végez, az is felállhat óránként pár percre és kicsit járkálhat, átmozgathatja magát. Tájékozódjunk a témában, rengeteg kíméletes módszer van ma már a vérkeringésünk serkentésére, oxigenizálásra, zsirréteg lazításra.

A lényeg hogy kezdjünk tenni az egészségünkért ilyen módon is, mert lassan nem csak a nadrágunkból hízzuk ki magunkat...

üdvözlettel,

Vági Péter