A túlsúlyos ember elveszíti az időérzékét

Az étkezés és az idő kapcsolata keveset vizsgált, de kézenfekvő témakör: gondoljunk csak a "lélekszakadva kapok be pár falatot" stílusra vagy a "90 napos diétára". Az elhízás, a jojóeffektus valószínűleg értelmezhetetlen anélkül, hogy a gének és kalóriatáblák mellett az időérzékre is vetnénk egy pillantást.

A nyugodtan szuszmákoló, kedélyes kövér ember képe évezredes sztereotípia, ám valószínűleg nem minden elemében helytálló. Az elhízottak többsége ugyanis türelmetlen: az evolúciós örökséget valóra váltva a látómezejébe kerülő pizzát, hurkatálat, emeletes tortát azonnal felfalja anélkül, hogy a hosszú távú következményekkel számolna. "Volt egy pasim - meséli egy fiatal nő -, akinél mindennap volt otthon csoki. Kibontotta, letört két-három kockát, aztán visszacsomagolta. Az ilyesféle önkontrollra én képtelen lennék: ha az orrom előtt a kaja, addig kerülgetem, amíg meg nem eszem az egészet!"

Az azonnali öröm választása a jövőbeli előnyökkel - például a társas környezet által értékelt karcsúsággal vagy a testi egészséggel - szemben alapvetően a különböző függőségekben megfigyelhető magatartás. Aki hajlamos a túlevésre, az a droghasználókhoz vagy a szerencsejáték-függőkhöz hasonlóan képtelen kezelni az erőteljes sóvárgást, ami arra ösztökéli, hogy a jutalomértékű ennivalót rögvest habzsolja be, mit sem törődve a rövidesen jelentkező negatív történésekkel (mondjuk a falánkság miatti bűntudattal vagy a fizikai rosszulléttel).

Elfeledkeznek a jövőről

A túlsúlyosak "örök jelen ideje", vagyis a fenyegető jövő figyelmen kívül hagyása, lássuk be, erősen leegyszerűsítő megközelítés. Nem magyaráz meg olyan jelenségeket, mint mondjuk a tengerentúli utazások és az evés kapcsolata: amikor egy elhízott ember leszáll New Yorkban, és delet mutat az óra, akkor is szívesen megebédel, ha előzőleg kétpercenként ugráltatta a légikisasszonyt szendvicsért.

Ha suttyomban akár órákkal előbbre állítjuk egy kövérkés ismerősünk mobilkijelzőjét, éhesnek fogja érezni magát, és vacsorázni indul még úgy is, hogy az ebéd óta valójában három óra sem telt el. Mindez azt mutatja, hogy az elhízottak jóval inkább támaszkodnak az étkezéssel együtt járó külső jelzésekre és rituálékra, mint a saját testükből származó, belső jelzőingerekre. Az ébresztőóra pittyegése, a harangszó, a vacsoraidőt jelentő besötétedés mind egy-egy alkalmat szolgáltatnak a kajálásra, függetlenül attól, hogy a szervezet éppen leadja-e az éhségjelzést vagy sem.

Vagyis a túlsúlyosak nem egyszerűen a jelen idő kiszolgáltatottjai: inkább azt mondhatnánk, hogy olyannyira elveszítették a kapcsolatot a tulajdon testükkel - amely pedig igyekszik túlkiabálni a csábító óriásplakátokat és szupermarket-polcokat -, hogy sokkal inkább hagyatkoznak a környezet utasítására akkor, amikor az üzenet úgy hangzik: "Idő van, enned kell!"

A legkárosabb hatással - az odafigyelés helyett cukorfalatkákkal gyereket nevelő szülőkkel karöltve - a villámdiéták bírnak. A fogyókúra ideje ugyanis a hétköznapok normál menetéből kiszakított, attól mindenféle rítussal elválasztott, más, hogy azt ne mondjam: "szent idő". A változtatás, a fegyelem, az önmagunkra koncentrálás ideje.

Jó néhány nappal korábban már készülődünk: netszörfölünk, bevásárlólistákat szerkesztünk, és a káros - nevezzük nevén: "tisztátalan" - ételektől szabadulunk (nem, nem dobjuk ki a hűtőből: ültő helyben felzabálunk ötszemélyes jégkrémcsodát, guriga sajtot, karton édes kekszet, csak hogy ne legyenek a közelünkben másnap, amikor egy fényesebb jövőt valósítunk meg éppen).

Számos vizsgálat kimutatta már, hogy az elhízott emberek képtelenek annyit enni, amennyi kívánatos volna számukra. A túlszabályozott, fogyókúrás napokon jóval kevesebb kalóriát vesznek magukhoz, mint amennyire egyébként szükségük lenne, a "mindent szabad" időszakban, a szigorú, feszes diéta összeomlásakor, a hétköznapi időszámítás alatt viszont olyannyira kontrollálatlanul zabálnak, hogy tízesével pattannak fel a kilók, és beindul a végeláthatatlan diétaspirál.

Rövid távra terveznek

"Ahhoz, hogy fogyjunk, fel kell adnunk a diétázást, és az egész életmódunk átfogó reformjára van szükség" - kistrilliószor hallottuk már. Csak nem megy. Mert a rövid távú előnyökre vagyunk kalibrálva - pont emiatt híztunk el. És ezért fogyunk nehezen, hiszen a zabáláshoz hasonlóan karcsúsodáskor is az azonnali jutalom kellene (36-os bugyi, kiszemelt pasi, munkahelyi bókok, de rögtön).

Amit tehetünk, az első lépésben a saját testünk elnémított hangjának a kiszűrése a külvilág zajából. Attól, hogy 12 óra van, nem garantált, hogy háromfogásos menüre ácsingózunk (lehet, hogy éppen csak dühösek/holtfáradtak vagyunk, vagy mondjuk elismerésre volna szükségünk - csupa olyasmire, aminek az illúzióját a tripla tiramisu csak egy-két órára adhatja meg az idegrendszerünk jutalmazó központjának enyhe ingerlésén keresztül).

Ha képesek vagyunk a belső jelzőingerekre koncentrálni, és helyesen értelmezni azokat, akkor egyre könnyebben fogunk tudni nemet mondani - nemcsak a kalóriabombákra, de a súlyos önkorlátozással járó varázsmódszerekre is, amelyek ugyancsak aláássák a testünk szavára való odafigyelést (hisz a borzasztó éhségérzet fellépése esetén is azt kell magunkba hipnotizálnunk, hogy "Á, remekül vagyok, kiválóan telít ez a búzafűkoktél!"). A végeredmény nem egyszerűen egy csinosabb, egészségesebb test, hanem a visszanyert idő. Egy olyan új időszámítás, amikor az emlékeinket nem aszerint rendezzük, hogy hány kilósak voltunk éppen/melyik módszer szerint csipegettünk, amikor ez vagy az történt. És nyugodtan igent mondhatunk egy három hét múlva esedékes randevúra is, mert nem lépünk vissza a szélsőséges korlátozás - "Jaj, csak ne akkor találkozzunk, pont vízkúrán leszek, és nem ihatok egy pohár bort sem!" - időszakaiba.

Forrás: noilapozo.hu

Fogyjon le éhezés nélkül tartósan!

A Fogyás Jó Közérzettel program segítségével nem kell számolnia a kalóriákat, speciális étrendet és nehezen betartható szabályokat követni.

Eheti a kedvenc ételeit és közben egyszerűen lefogyhat. Ha nincs nagy akaratereje, a programot akkor is végig tudja csinálni, mert nem kell koplalnia egy percig sem!

Kérje Csányi Henrietta segítségét ezzel kapcsolatban: tanacsadas@fogyikocka.hu

Rendelje meg a Fogyi Csomag Alap-ot és fogyjon le tartósan! (Kattintson erre a szövegre!)